A magyarországi zártkertek helyzete évtizedek óta rendezetlen, miközben egyre több ember életét és mindennapjait érinti. E kérdés megvitatása érdekében kezdett szakmai egyeztetéseket a Családok a Kiskertekért Egyesület Dr. Vasárús Gábor önkormányzati képviselővel, az ELTE Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont tudományos munkatársával, aki kutatóként hosszú ideje foglalkozik a zártkertek és lakott külterületek problémakörével.
Sándor János, az egyesület elnök-ügyvezetője szerint elérkezett az idő arra, hogy a döntéshozók és a szakemberek közösen keressenek megoldást egy olyan kérdésre, amely országosan több százezer embert érint. Mint fogalmazott, a zártkertek helyzetét végre rendezni kell, hiszen ezek a területek már régen túlnőttek eredeti szerepükön.
A közelmúltban az ELTE Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont kiadásában jelent meg egy szakpolitikai elemzés, amelynek egyik szerzője Dr. Vasárús Gábor. A tanulmány arra hívja fel a figyelmet, hogy a magyarországi zártkertek az elmúlt évtizedekben jelentős átalakuláson mentek keresztül. Az eredetileg mezőgazdasági művelésre és hétvégi kikapcsolódásra létrehozott területek egyre nagyobb része ma már állandó lakóhelyként működik.
Magyarországon mintegy 200 ezer hektárnyi zártkerti terület található, amelyek a települések közel kétharmadában jelen vannak. A szakértői becslések és a népszámlálási adatok alapján mintegy 300 ezer ember él ilyen övezetekben. Jelentőségük ellenére az elmúlt 30-40 évben kevés figyelem irányult rájuk, a problémák kezelését jellemzően az érintett önkormányzatokra bízták.
A helyzetet tovább bonyolítja a zártkertek sajátos jogi státusza. Az önkormányzatok külterületként kezelik ezeket a részeket, az ingatlan-nyilvántartásban zártkertként szerepelnek, míg az építésügyi szabályozás kertes mezőgazdasági területként tekint rájuk. A különböző szabályozások között azonban gyakran hiányzik az összhang, ami számos gyakorlati problémát eredményez.
A tanulmány szerint a lakhatási nehézségek és a magas ingatlanárak miatt sok család számára a zártkertek jelentették az egyetlen elérhető lehetőséget az önálló otthon megteremtésére. Ezzel párhuzamosan azonban olyan infrastruktúra-fejlesztési igények jelentek meg, amelyekre ezek a területek eredetileg nem voltak felkészítve.
Számos helyen gondot okoznak a szűk utak, a hiányos közművek, a hulladékszállítás megszervezése, sőt bizonyos esetekben még a mentő- vagy tűzoltóautók megközelítése is nehézségekbe ütközhet. Az ott élők ugyanakkor egyre inkább jogosan várják el azokat a szolgáltatásokat, amelyek a belterületi lakók számára természetesek.
A környezeti kihívások szintén egyre hangsúlyosabbak. A hagyományos kertművelés visszaszorulásával nő a beépített területek aránya, ami kedvezőtlenül befolyásolja a csapadékvíz elvezetését, növeli a belvízveszélyt, miközben egyes helyeken az illegális hulladéklerakás és az inváziós növényfajok terjedése is problémát jelent. A szakértők szerint különösen fontos lenne megőrizni azokat a tájképi és ökológiai értékeket, amelyek a zártkertek egyik legnagyobb erősségét jelentik.
A kutatók ugyanakkor arra is felhívják a figyelmet, hogy nincs minden településre alkalmazható egységes recept. Más megoldásokat igényelnek a nagyvárosok környékén gyorsan benépesülő zártkerti övezetek, és másokat azok a vidéki térségek, ahol éppen az elnéptelenedés okoz gondot. Ezért differenciált, a helyi sajátosságokat figyelembe vevő szabályozásra és fejlesztési politikára lenne szükség.
A Családok a Kiskertekért Egyesület szerint éppen ezért kiemelten fontos a szakmai párbeszéd és az érintettek bevonása. Az egyesület és Dr. Vasárús Gábor közötti egyeztetések célja, hogy a zártkerti tulajdonosok, az ott élők és az önkormányzatok szempontjai egyaránt megjelenjenek a jövőbeni elképzelésekben.
A szakemberek egyetértenek abban, hogy a zártkertek kérdése ma már nem csupán településrendezési ügy. A lakhatás, a környezetvédelem, az infrastruktúra-fejlesztés és a vidéki életminőség szempontjából egyaránt meghatározó jelentőségű területekről van szó. A következő évek döntései hosszú időre kijelölhetik azt az irányt, amely meghatározza, hogy a zártkertek rendezett, élhető és fenntartható lakókörnyezetté válhatnak-e, vagy tovább mélyülnek a jelenlegi problémák.
Az egyesület vezetése bízik abban, hogy a szakmai együttműködés és a kutatási eredmények hozzájárulhatnak egy olyan szabályozási környezet kialakításához, amely egyszerre szolgálja az ott élők érdekeit, a települések fejlődését és a természeti értékek megőrzését.